A REUMA MA MÁR NEM CSAK AZ ÖREGEK BETEGSÉGE

2010.10.12.

1996 óta minden év október 12-én tartják világszerte az Arthritis Világnapot. A kezdeményezés célja, hogy felhívja a figyelmet a betegségre, annak a beteget, az egészségügyi ellátórendszert és az államkasszát érintő anyagi és emberi terheire, valamint lehetséges megoldásokat, és megelőző módszereket javasoljon.

A reumás megbetegedések különböző csoportokba oszthatóak. A leginkább közismert formái, az ízületi porcot érintő kopásos kórfolyamatok elsősorban az idősebbek körében alakulnak ki. Az ízület elváltozását okozó gyulladásos természetű betegségek (ízületi gyulladások, vagy arthritisek) elsősorban a középkorú, fiatalabb korosztályt, számos esetben a gyermekeket is veszélyeztetik. Feltétlenül le kell tehát számolni azzal a tévhittel, hogy a „reuma” az öregkor betegsége! 

Rheumatoid arthritis – sokízületi gyulladás

A legfontosabb ízületi gyulladás az un. reumás sokízületi gyulladás (RA, rheumatoid arthritis) előfordulása a Dél-Európai országokban mintegy 0,45%, Észak- és Kelet-Európában valamint az USA-ban átlagosan 0,66%. Az adatokban tapasztalható eltérés részben az országonként változó betegségdefinícióból fakad, de az előfordulás gyakorisága szociogazdasági és életmódbeli körülményekkel is összefügg. A sokízületi gyulladás (RA, rheumatoid arthritis) fiatal felnőttkorban alakul ki, és gyógykezelés nélkül súlyos rokkantsághoz és életminőség-romláshoz vezet. Az elsősorban a kezeket érintő betegség munkaképességet csökkentő hatásának felmérése az Európai Unió kiemelt projektjei közé tartozik.

 Az ízületi gyulladás rendkívül költséges betegség

Az ízületi gyulladások világszerte egyre növekvő népegészségügyi problémát jelentenek, aminek okai nem csak a betegek számában, hanem az okozott tartós életminőség-romlásban, rokkantságban és keresőképtelenségben, valamint a részben ebből adódó extrém költségekben is keresendők.

A betegség okozta költségek 5 kategóriába sorolhatók:

  1. orvosi költségek
  2. gyógyszerköltségek
  3. nem orvosi jellegű költségek
  4. indirekt költségek
  5. informális ápolási költségek (ez pl. a házi ápolásban résztvevő családtag(ok) munkából történő kiesésének ára).

A költségek pontos mértéke országonként eltérő, 4-15 ezer euró/beteg/év közé esik, Magyarországon ezt mintegy 5700 eurónak (kb. 1,5 millió forint) megfelelő összegre becsülték.

Ennél is érdekesebb a költségek megoszlása, mivel az általában fókuszban lévő orvosi (21%) és gyógyszerköltség (14%) együttesen is csak az összköltség mintegy harmadát, miközben az indirekt költségek – pl.: munkából történő kiesés, „családi” ápolási költség – együttesen több mint a felét adják az összes anyagi tehernek!

Egy 2007-es, közelítő számításokkal készült összefoglalás szerint Magyarországon (a felmérés 67 ezer beteggel számolt) egy év alatt mindösszesen 379 millió euró volt a rheumatoid arthritis kalkulált betegségterhe. Ebből 174 milliót tettek ki az orvosi és gyógyszerköltségek, az indirekt költségek pedig összesen 205 millió euróra rúgtak, ami az összes költség 55 százaléka!

Az RA egyénre és a társadalomra gyakorolt egyik legnagyobb terhe a betegség progressziója nyomán kialakuló munkaképtelenség, illetve rokkantság, hiszen ez a kór elsősorban a fiatal, munkaképes korú nőket érinti. Bár a betegségből adódó korai nyugdíjazás aránya és formája országonként változó, a legtöbb vizsgálat ennek arányát 30 és 50 százalék közöttinek találta, azaz az érintett betegek mintegy egyharmada-fele idő előtt kiesik a munkaerőpiacról.  Másfelől nézve a kérdést elmondható, hogy 10 betegen eltöltött év után a betegek több mint 50 százaléka már fel kellett, hogy adja a munkahelyét és rokkantnyugdíjazásra kényszerült. A munkaképtelenség összefügg a betegség súlyosságával is. Egy francia felmérés tanulságai szerint a munkaképes korú betegek (ami a 60 évesnél fiatalabbakat jelenti, mivel Franciaországban 60 év a hivatalos nyugdíjkorhatár) közül a betegség súlyosabb fázisában lévők alig 15 százaléka volt jelen a munkaerőpiacon, szemben az „átlagos” 50-60 év közöttiek 55-60 százalékával.

Nagymértékben csökkenti az életminőséget

Sajnos a reumás sokízületi gyulladásban szenvedők esetében igen komoly életminőség csökkenés mutatható ki, a nagy mintán elvégzett felmérések szerint az érintett betegek életminősége 0,45-0,55 QALY. (A használt skálában 0 (a halál) és 1 (teljesen egészséges) között változnak az értékek, összehasonlításképpen a cukorbetegséggel történő együttélés 0,76-ra, egy elszenvedett szívinfarktus pedig 0,61-re csökkenti az életminőségi mutatót.)

Elmondható tehát, hogy a tapasztalt érték nagyon komoly életminőség csökkenést jelent, ehhez hasonló minőségveszteséget az ismert betegségek közül csak a szklerózis multiplex okoz.

Végezetül nem árt rámutatni arra sem, hogy a közfelfogással ellentétben az egyes mozgásszervi kórképek magasabb halálozással is járnak, az RA-s betegek átlagos élettartama tíz évvel rövidebb, mint az átlag népességé.

Mi a véleménye minderről az életmód-tanácsadónak?

A porckopás például jó eséllyel megelőzhető a helyes életmóddal! (…) (videó)

Az október 12-i Arthritis Világnap által a közfigyelem középpontjába állított ízületi gyulladások társadalmi jelentőségével és kezelésével két nemrég lezajlott nemzetközi konferencia is foglalkozott.

A 2010. szeptemberében közel nyolcszáz – közöttük több, mint háromszáz külföldi – résztvevővel Sopronban rendezett Közép-európai Reumatológus Kongresszus (CECR) szakemberei előadásaikban leszögezték, hogy az ízületi gyulladások legfontosabb formáinak (reumás sokízületi gyulladás, spondyloarthritisek, etc.) eredményes kezelése jelentősen függ a diagnózis korai felállításától és a megelőzéstől. Az elmúlt évtizedben a kezelési, gyógyítási lehetőségek fejlődésével – ezen belül is a biológiai terápiák megjelenésével – olyan terápiás formák érhetőek el, amikkel az időben felismert beteg folytatni tudja mindennapi életét, megőrzi munkaképességét.

http://www.harmonet.hu/szepseg-egeszseg/56762-a-reuma-ma-mar-nem-csak-az-oregek-betegsege.html

 

Author: admin ISzM

Share This Post On
előző oldalra vissza