A betegség megértéséhez igen fontos ismerni mindazokat az organikus és funkcionális elváltozásokat, amelyek a betegség krónikus lefolyása során az emberi mozgásszerv-rendszerben kialakulhatnak.
Ezek elsősorban a csont- és ízületi, másodsorban az izomrendszert érintik, annak alaki és szerkezeti változását jelentik.
Szeretnénk bemutatni a betegség során kialakuló kóros testhelyzetet, a megváltozott statikai felépítést, az ebből eredő csont- és izomelváltozásokat.
Elsősorban a gerinc fiziológiás görbületének változása szembetűnő. A felső háti szakaszon a normál hátirányú görbület (kifózis) fokozottá válik, a beteg testtartása megváltozik, súlypontja, súlyvonala eltolódik, s a normál testtartástól eltérő helyzet alakul ki.
A gerinc hajlított állásban merevvé válik. Ez a deformálás maga után vonja a nyaki és ágyéki szakasz görbületeinek változását is; a nyaki szakaszon fokozottá válik a görbület, az ágyékin elsimul, alig látható. A csont és ízületi rendszer megbetegedéséből eredő szerkezeti és funkcionális elváltozások, elsősorban a lassan és fokozatosan előrehaladó csontosodási folyamat jelenti a betegség alapját.
Az ízületi mozgáspályák, elsősorban a gerincé a betegek 1/3-ánál a végtagízületekben is meghatározott irányban és fokban beszűkülnek, és ezzel az ízületre ható izmok működését korlátozzák.
A gerinc háti szakaszán a fokozott görbületből eredően a hátizmok erősen megnyúlnak, az ezzel szemben fekvő mellkasi izmok zsugorodnak. A hátizmok megnyúlása, a mellkasi izmok zsugorodása rossz izomegyensúlyi állapotot eredményez. A megnyúl izmok összehúzódási képessége csökken, a zsugorodott izmok megnyúlási képessége korlátozottá válik. Megváltozik az izmok összehangolt működésének lehetősége. A gerinc deformitása a mellkas merevségéhez, ill. mozgás-korlátozottságához vezet, s ez kihat a betegek légzésfunkciójára is. Megváltozik a normál légzéstechnika, a mellkasi és hasi légzés helyett dominálóvá válik a hasi légzés.
Tudni kell, hogy a jó légző-munka alapfeltétele a helyes testtartás, az ép ízületi és izomállapot. Ennek megváltozása SpA esetén a mellkas merevsége illetve deformitása miatt rossz légző-mechanizmust eredményez. A kialakult merevség miatt a csontos mellkas légzéskitérése erősen lecsökken, ezzel a légző-izmok munkája is erősen romlik. A mellkas tágulásának akadályozottsága mind a kilégzést, mind a belégzést nehezíti, s így a beszívott, illetve kifújt levegőmennyiség nem a normál értéknek felel meg. Csökken a légzéskapacitás, melyet a hasi légzéssel igyekeznek kompenzálni a betegek.
A jó légzés megtartására, a rossz technika megelőzésére kezdettől hangsúlyt kell fektetni a légző gimnasztikára.
Az alsó végtagon kialakuló elváltozások a csípőízületet érinthetik leginkább. A csípőízület mozgásbeszűkülése mind gyulladásos, mind statikai eredetű lehet. Az ízület hajlított állásban kötötté, vagy teljesen mozgáskorlátozottá válik. Az ízületre ható hajlító izmok zsugorodnak, a velük ellentétes működést végző feszítő izmok megnyúlnak, funkcióképességük romlik.
A gerincen és az alsó végtagon kialakuló elváltozások maguk után vonják a járás automatizmusának megváltozását is.
Mindezek alapján érthetővé válik a korai funkcionális kezelés és a következetes és rendszeres terápia szükségessége, mert csak ezzel érhető el jó eredmény, a betegség célzott kezelése.
