AMIT AZ ORVOSOK ELHALLGATNAK ELŐLÜNK, PEDIG JOGUNK LENNE TUDNI

2011.06. 21.

Információhiány és az ebből fakadó kiszolgáltatottság. Talán így lehetne röviden leírni jó néhány beteg helyzetét, ha valamilyen egészségügyi gondja támad – írja aLife & Style.hu.

Bár a páciens megfelelő informálása időigényes feladat, az mindenképpen elgondolkodtató, hogy a betegek egy része a mai napig alapvetően tájékozatlan a betegségével kapcsolatban. És akkor a jogaikról még nem is beszéltünk.

Az információ- és kommunikációhiányra lehet tipikus történet, ami nemrégiben esett meg velünk. Jelzem, egészségügyi újságíróként sok dologgal tisztában vagyok, így azzal is, mihez lehet jogom egy gyógyításra szakosodott intézményben. Nos, a lányom erős rosszulléttel kórházba került – előtte látta háziorvos, s valamilyen agresszív vírusfertőzésre gyanakodva utalta be –, ahol, mivel késő este volt már, mire bekeveredtünk a kórterembe, nem igazán lettünk okosabbak a baj okát illetően.

Másnap elkezdődtek a vizsgálatok, én próbáltam beszélni a kezelőorvossal, mondaná el, mire gyanakszik, de a kórteremben fekvő két idősebb hölgy óva intett: a doktor úr nem szereti, ha kérdeznek tőle. A beszélgetést azonban nem ez, hanem az akadályozta, hogy az orvos a vizit után fellelhetetlen volt. A következő napon – még mindig szinte teljes tudatlanságban – ismét próbálkoztam. Végre feltűnt a doktor úr, népes kísérettel, akikről kiderült, külföldi medikusok. A lányom szobájában – mint később elmondták, itt feküdtek az érdekes esetek – gyűltek össze, majd elkezdődött az angol nyelvű kórismertetés. Az idős nénik, mivel egy szót sem értettek az egészből, halálra váltan faggatták angolul jól beszélő csemetémet, fordítaná le, miről is beszélt az ágyuk mellett az orvos. Nem részletezem tovább: a külföldi orvostanhallgatók többet megtudtak a néhány perc alatt, mint a betegek a saját gondjukról napok elteltével.

A betegek jogai között szerepel az egészségügyi ellátáshoz, az emberi méltósághoz, a tájékoztatáshoz, az önrendelkezéshez, illetve az orvosi titoktartáshoz való jog, továbbá a kapcsolattartás, a gyógyintézet elhagyásának, az ellátás visszautasításának, az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga is. Bár az emberek többsége ma már ugyan azzal tisztában van, hogy tájékoztatást kell kapnia a betegségéről, kezeléséről, s annak is sokan tudatában vannak, hogy nem kell eltűrniük a megalázó hangnemet, bánásmódot, de tenni, szólni nem igazán mernek. Nagyon nehéz kialakítani azt a mentalitást, hogy a betegek kérdezzenek, merjék szóvá tenni sérelmeiket.

Matkó Ida aneszteziológus, a Szószóló Alapítvány elnöke szerint a magára hagyott, információk hiányában döntésre képtelen beteg valós kiszolgáltatottságot él át a kezelése alatt: feszült lesz és elégedetlen. Pedig a konfliktusok nagy része elkerülhető lenne, ha a beteg kérdezhetne, és megfelelő válaszokat kapna. Tudomásul kell venni, hogy a kórházak, amelyek manapság már valóságos egészséggyárak, veszélyes üzemként működnek, ahol bizony előfordulhatnak hibák és tévedések. Ilyenkor általában a műhibákra gondol mindenki, pedig sokszor betegbiztonsági gondokról van szó, a kórházban beszerzett fertőzésről, sebekről, ellátási félreértésekről.

A teljes cikk a a Life & Style.hu oldalán olvasható.

Forrás: Life-style.hu

http://www.medicalonline.hu/mi_ujsag/cikk/amit_az_orvosok_elhallgatnak_elolunk__pedig_jogunk_lenne_tudni

 

Author: admin ISzM

Share This Post On
előző oldalra vissza