MOLEKULÁK FORRADALMA

2011.02.18.

Az ízületi gyulladás eredményes kezelésében a közelmúltban áttörés következett be. Az ezen betegek életminőségét és munkaképességét alapvetően megváltoztató biológiai terápiát már az orvostudomány egyéb területein is sikerrel alkalmazzák.

Az új lehetőségekről dr. Poór Gyula professzort, a Magyar Reumatológusok Egyesületének elnökét kérdeztük.

– Milyen új gyógymódokat alkalmaznak napjainkban a reumatológia területén?

Szakterületünkön az utóbbi években hallatlanul gyors fejlődés és szemléletváltozás ment végbe. Mindenekelőtt a mozgásszervi betegségek molekuláris hátterét megvilágító alapkutatások ugrásszerű fejlődését kell említenünk, ami a génszintű vizsgálatoktól a fehérjemolekulák funkcionális analíziséig terjed. A sejtek közötti kommunikáció, és ezen belül egyes gyulladásos fehérjetermékek, például citokinek szerepének feltárása nagymértékben segítette az új kutatási irányvonal, a molekuláris reumatológia kialakulását. A kóros folyamatok megismerését napjainkban rendkívül gyorsan követi az ezeket előnyösen befolyásolni tudó gyógyszermolekulák kifejlesztése, és azok széles körű alkalmazása. Közülük is kiemelkedő jelentőségűek az úgynevezett biológiai terápiás készítmények, amelyek az ízületi gyulladások kezelésében valóban forradalmi áttörést hoztak.

– Mit jelent a biológiai terápia? 

Olyan innovatív gyógyszeres kezelést, amely a szervezet kóros, gyulladásos folyamatába egyes aktivált sejtekre, vagy a gyulladást segítő citokinekre gyakorolt nem kémiai, hanem biológiai, immunológiai hatásával a kórfolyamat egy adott pontján célzottan avatkozik be. A célzottan ható biológiai gyógyszermolekulák biotechnológiai úton előállított fehérjetermészetű anyagok, legtöbbször ellenanyagok. Ezeket a gyógyszereket ma már eredményesen alkalmazzuk az orvostudomány különböző területein.

– Például hol?

Elsősorban olyan ízületi gyulladások kezelésére használjuk, amelyek hátterében immunológiai természetű elváltozások állnak. Ezek közül a legfontosabb a krónikus, progresszív ízületi gyulladás, a reumatoid artritisz, ami elpusztítva az ízületi porcot és csontot súlyos deformitást, mozgáskorlátozottságot, belszervi szövődményeket idézhet elő, és a betegek fizikai, pszichés, valamint anyagi elnyomorodásához vezethet. A betegség gyermekkori változata ezeken túlmenően a kis betegek élettani növekedését és fejlődését is gátolja, ezért a fiatalkori artritiszben szenvedő gyermekek testileg visszamaradottak lesznek. A pikkelysömörhöz társuló artritisz, vagy a gerinc elmerevedésével járó Bechterew-kór szintén súlyos mozgáskorlátozottságot okozhat. Ezek a betegségek szinte kivétel nélkül a fiatal-középkorú korosztályt veszélyeztetik, szemben az ízületi porcot érintő kopásos folyamatokkal, vagy a csontritkulással, ami idősebb egyénekben alakul ki. A gyulladásos reumatológiai betegségekben közös, hogy mindegyikben bizonyos fajtájú fehérvérsejtek aktiválódnak és gyulladáskeltő citokinfehérjék termelődnek nagy mennyiségben, melyek a szövetpusztítás fő elemei. Érthető, hogy az elsőként alkalmazott biológiai terápiát éppen ezen kórképekben az úgynevezett TNF-alfa-gátló gyógyszerek alkalmazása jelentette, melyet egy brit reumatológus Ravinder Maini fedezett fel az orvostudomány számára. A világraszóló felfedezéséért a királynő lovaggá ütötte, és reméljük, hogy eredményét a közeljövőben a Nobel-díj-bizottság is elismeri.

– Mennyire javulnak a betegek gyógyulási esélyei?

Mára világszerte több millió gyulladásos reumatológiai betegen alkalmazzák, sikerrel. Az injekcióban és infúzióban adott készítmények nemcsak az igen fájdalmas tüneteket csökkentik minden korábbi szernél hatékonyabban, hanem meggátolják a betegség rosszabbodását, így megóvják a beteget az elnyomorodástól, a különböző szövődményektől, élettartamuk megrövidülésétől. Az időben felállított diagnózis birtokában megkezdett biológiai terápia nemcsak a betegek életminősége, hanem munkaképessége szempontjából is új perspektívákat vázol fel. A cél a fiatal és középkorú gyulladásos reumatológiai betegek munkában tartása, munkához való visszatérésének elősegítése. Az artritiszes gyermekek számára a biológiai terápia megnyitja a teljes élet lehetőségét. Sajnos a költséges beavatkozásokat csak más gyógyszerek hatástalansága esetén rendeljük, és a gondos kivizsgálást követő beteggondozás során mindig figyelemmel kell lennünk a potenciális mellékhatásokra, így a fertőzések fokozott veszélyére is.

– Ön nemcsak a Semmelweis Egyetem tanára, hanem főállásban az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet főigazgató főorvosa. Hogyan vesz részt az ORFI a modern hazai reumatológia megteremtésében?

Az ORFI-nak, mint a szakterület országos intézményének a gyógyítás, a kutatás, az oktatás, a szakhálózati munka és a szakmai közélet területén egyaránt helyt kell állnia. Az intézet az ízületi gyulladások, az immun- és csontbetegségek, illetve a gyermekreumatológia területén nemzetközileg elismert intézmény. A gyógyítás sikerét a mozgását és életesélyét visszanyert betegek nagy száma, és a különböző betegelégedettségi vizsgálatok igazolják. Az intézet a Semmelweis Egyetem és a Marosvásárhelyi Egyetem reumatológiai tanszéki bázisa is. Az intézeti kutatómunkát az elsősorban a molekuláris reumatológia területén elért saját eredményeink, a működő PhD-programok, a Magyar Tudományos Akadémia különböző bizottságaiban való aktív részvételünk, valamint kiterjedt nemzetközi tudományos kapcsolataink fémjelzik. Tőlünk indult el az igazán sikeres Nemzeti Osteoporosis Program, amely a csontritkulás felismerésében és kezelésében teljes szemléletváltást hozott, és mi indítottuk el az artritisz centrumhálózat felállítását is. Ennek célja az, hogy az ízületi gyulladásban szenvedő betegek lakóhelyükhöz közel jussanak európai szintű ellátáshoz. E rendszernek köszönhető, hogy Magyarországon a reumatológia területén eddig közel négyezer ízületi gyulladásban szenvedő betegen alkalmaztunk biológiai készítményt, nagy többségben kiváló eredménnyel. Nemrég tartottunk a Work Foundationnal együtt egy konferenciát a Magyar Tudományos Akadémián, amely az ízületi gyulladások munkaképességre gyakorolt hatásával és a munkából való kiesés redukálásával foglalkozott. Itt hirdettük meg a mozgásszervi betegek munkában tartását elősegítő „Munkaképes Magyarországot!” programot, melynek koordinálója szintén az ORFI.

– Az ORFI-val kapcsolatban az elmúlt hónapokban számos építő jellegű kezdeményezésről és eseményről értesülhettünk, melyek gyökeresen eltérnek a kórházak többségénél fellelhető anyagi gondoktól és adósságoktól. 

Mindennek alapja az, hogy az elmúlt tíz évben az ORFI mindvégig megőrizte teljes pénzügyi likviditását, és ez idáig nemhogy adósságunk, hanem átütemezett számlánk sem volt soha. Pedig az elmúlt években kormányzati támogatást nem kaptunk, viszont a finanszírozásból származó bevételeinket a legnagyobb gondossággal használtuk fel. Kiemelt informatikai beruházást hajthattunk végre, mely a különböző betegellátó és adminisztratív egységek között teljes integrációt és átjárhatóságot biztosít, gyorsabbá, hatékonyabbá és biztonságosabbá téve tevékenységünket. Ugyanez vonatkozik a folyamatosan fejlesztett minőségbiztosítási és kontrolling rendszerünkre. Novemberben saját erőből újonnan létrehozott kórházkápolnát és közösségi központot avattunk, melyet a miniszter, az egészségügy és a politikai élet számos vezetője jelenlétében Erdő Péter bíboros úr áldott meg.

– Hogyan működik a kápolna és a közösségi központ?

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye által támogatott Szent Lukács-kápolna nemcsak katolikus, hanem református és evangélikus vallású kórházi betegeink hitéleti igényeinek kielégítésére szolgál, ahol rendszeres szentmisék és istentiszteletek vannak. Ezekhez, a betegek igénye esetén, széles körű lelki gondozás társul, melyet mind a négy történelmi egyházra kiterjesztettünk. A konferenciaterem betegfórumoknak ad otthont, ahol a gyógykezeltek rendszeres információkat kapnak betegségükről és a kezelési lehetőségekről. A klubgaléria időszaki művészeti kiállítások helyszíne lesz, melyek a reumatológiai betegségek és különböző reumatológiai kórképekben szenvedő művészek alkotásainak bemutatásával is foglalkoznak. A közösségi központ célja, hogy az ORFI-ban kezelt mozgásszervi betegek felkészült, egyenrangú partnerként vegyenek részt gyógyításuk folyamatában, és az intézményben kapott lelki gazdagodás hatására a társadalom még hasznosabb tagjaivá válhassanak.

– Mi vezette önt és az intézetet a fenti célok megfogalmazásában?

Azzal, hogy társadalmi szinten újra az értékek szerepe került előtérbe, és felértékelődött a közjó fogalma, nemcsak új lehetőségek nyíltak, hanem egyúttal megnőtt mindnyájunk felelőssége a nemzeti közösség építésében. Ez elsősorban az értelmiség felelősségét jelenti, hiszen ahogy Lukács evangéliumában olvassuk: „Akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni attól”. Együtt egy olyan társadalom irányába kell elmozdulnunk, ahol a közösség kötőszövete a szépség, a jóság, az igazság és a szeretet; egy olyan ország felé, melynek polgárai hitüktől függetlenül vallják a Szent Ferenc-i eszmét, „Ne csak magunk hasznára, hanem mások javára éljünk”. Mert a világot nem a jólét fogja lakhatóbbá tenni, hanem a másik felé forduló szeretet. Tudjuk, hogy lelki megújulás – és tegyük hozzá kiművelt emberfők sokasága – nélkül nincs nemzeti felemelkedés. Ebben az erőt próbáló hosszú folyamatban a közösségi helyeknek, így a kórházaknak is kitüntetett szerepük van. Az ORFI-ban az évente kezelt több tízezer betegtársunk számára az eddig is megkapott magas színvonalú gyógyításon és szereteten túl adni kívánunk még valamit. Egy-egy cseppet a szakralitásból, a szépségből és a tudásból.

Hankó Ildikó

http://3co.hu/ujsagcikk/molekulak_forradalma/

 

Author: admin ISzM

Share This Post On
előző oldalra vissza